Franciaország

A legnagyobb kiterjedésű európai ország, amely a térképen hatszög alakban rajzolódik ki, mintegy 60 millió lakossal rendelkezik. Partjait négy tenger mossa és hosszú évszázadok óta nagyon keresett helynek számít. Nyolc országgal határos:ezek Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Első ránézésre feltűnik a felszín tagoltsága, amely nyugatról keletre emelkedik, és nemcsak a tengerparti pihenést teszi lehetővé, hanem télen a síelést is az ország magasabb hegységeiben - a Pireneusokban és az Alpokban.

Az északon található Párizsi-medence szívében fekszik Európa legérdekesebb városainak egyike - Párizs, a bohém művészek városa, a kultúra, gazdaság és közélet központja. Nem kétség, hogy itt találjuk meg nemcsak Franciaország, de Európa legérdekesebb kulturális örökségeit is. Érdemes megtekinteni a Louvre múzeumot, az Eiffel-tornyot, a Montmartre művésznegyedet és sok minden mást. A Loire mentén fekvő fényűző kastélyokban az egykori uralkodók életvitelét csodálhatjuk meg. Franciaországot nemcsak építészete miatt keresik fel olyan sokan. A bor kedvelői is nagyra értékelik a burgundiai borospincéket Bordeaux környékén, a kalandorokat pedig a Francia - középhegységben található szakadékok csábítják. A napfény szerelmesei az ország déli részén, az Azúr-tenger partján luxuskörülmények között pihenhetnek. Ne feledkezzünk meg Bretagne és Normandia partjairól sem. Főleg a gyermekek értékelik nagyra a Marny folyó völgyében fekvő Disneylandet, amely Európa első ilyen szórakoztató jellegű parkja volt. Franciaország szíveként a délnyugati területen, a Loire-tól Pireneusokig húzódó területet tartják számon,ahol Toulosse és Montpellier városok fekszenek. A terület már régóta lakott, erről számos barlangrajz és sírhely is tanúskodik.

Mit értékelnek leginkább a franciák? Nos, főleg a komunikációt és udvariasságot, amelyet már alapiskolában megtanulnak. A francia mentalitásban mélyen gyökerezik a tisztelettudás és demokrácia, amit a külföldiektől is elvárnak. Ezért mindig figyeljünk oda a kultúrált viselkedésre.Vigyázat a politikai kijelentésekre és a szociális helyzet feszegetésére. Az évek során a divat országává avanzsált Franciaország híres borairól, a sajtok és a pikáns konyha széles választékáról, valamint a csodás természetről. A francia büszkeség és hazaszeretet az egész világon ismert, és el kell ismernünk, hogy joggal lehetnek büszkék a hazájukra.

Franciaországi utazási ajánlatok 2012-re:

Franciaország éghajlata:

Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakult ki.

Az ide látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein.

A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10-30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani.

A tenger vize a földközi-tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig.

A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori.

Öltözködés: A Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet, így a pamut és a kimondottan nyárias öltözködés a megfelelő. Természetes, hogy - elsősorban a tengerparti strandokon - sapka, kalap viselése szükséges lehet.

Franciaország közbiztonság:

Különleges biztonsági intézkedések természetesen Franciaországot sem kerülhették el, melynek folyományaképpen az idelátogató a szokottnál esetleg fokozottabb rendőri jelenlétet tapasztalhat, mely a turisták biztonságát hivatott biztosítani. Egyébként a közbiztonság, eltekintve egy-két jellemzően "odamenni nem életbiztosítás" - címkéjű helytől, főleg Párizsban, jó, így egy átlagos turista valóban csak az ország számtalan szépségével kell, hogy törődjön.

Franciaország közlekedés:

Párizsban a közlekedés a rengeteg metróvonallal (és "HÉV" - vel és vonattal) nagyon magas szintű, bár elsőre meglepő lehet, hogy a metróajtók nem maguktól nyílnak, csak akkor, ha kívülről/belülről kinyitjuk őket. A metrójegyek az utazásra érvényesek, így akárhány metrójáratot is válthatunk, a jegy csak akkor válik érvénytelenné, mikor feljövünk a felszínre. Érdemes gyűjtőjegyet venni (un. carnet), mert a jegy így olcsóbb. Minden gyűjtőjegyhez adnak ingyen metrótérképet is, így eltévedni lényegében lehetetlen. Az aluljárókban az irányok egyértelműen jelezve vannak, viszont a rengeteg lépcsőzéstől valószínű, hogy a szegény turista párizsi útja végére izomlázat kap. Az agglomeráció a "HÉV" és vonatjáratokkal könnyedén elérhető. Messzebb utazva szintén remek a vonat, főleg nagy távolságra a "nagyon gyors" vonat, az un. TGV. A jegy erre a járatra jóval drágább, viszont az út is kényelmesebb. Léteznek "sárgabuszos" járatok, általában egy-egy nagyvárosból kiindulva járják be a fontosabb/érdeklődésre számot tartó településeket. A jegyek ára nagyjából egy-két gyűjtőjegy árával egyezik meg (úthossztól függően).

A TGV és a távolsági buszok
Messzebb utazva szintén remek a vonat, főleg nagy távolságra a "nagyon gyors" vonat, az ún. TGV. A jegy erre a járatra jóval drágább, viszont az út is kényelmesebb. Léteznek "sárgabuszos" járatok, általában egy-egy nagyvárosból kiindulva járják be a fontosabb/érdeklődésre számot tartó településeket. A jegyek ára nagyjából egy-két gyűjtőjegy árával egyezik meg (úthossztól függően).

Franciaország történelme:

A mai Franciaország határai majdnem egybeesnek a történelmi Gallia (Alpokon túli) területeivel, amelyeket egykor Gallia Transalpina néven ismertek. A területen kelta (latinul gall) törzsek éltek. A i. e. 1. században Gallia egésze a terjeszkedő Római Birodalom provinciája lett, a rómaiak mindenütt városokat építettek, az őslakosság pedig összekeveredett velük és átvette a latin nyelvet (romanizáció). A 2-3. század között a kereszténység is elterjedt.

A 4. század végén egyre fenyegetőbbé vált a keleti határon áttörő germán törzsek, majd az 5. századtól különösen a frankok jelenléte, akiknek nevéből a "francia" elnevezés is származik. Az 5-9. század között az ország területe a Frank Birodalom részét képezte, amelynek legnagyobb uralkodója Nagy Károly volt. Utódai 843-ban a birodalmat három részre osztották, ennek nyugati részéből, a Nyugati-Frank Királyságból alakult ki Franciaország, amely nevét a mai Île-de-France tartományról kapta.

Nagy Károly leszármazottai, a Karolingok uralták Franciaországot egészen 987-ig, ám a dinasztia ekkor kihalt. Ekkor Île-de-France hercegét, Párizs grófját, Hugo Capet-t koronázták királlyá. Az ő leszármazottaiból alakultak meg az országot uraló következő nagy dinasztiák, a Capetingok, a Valois-ház és a Bourbon-dinasztia, amelyek a hosszú örökösödési háborúk és házassági szövetségek során végül az egész országot egyesítették. A királyság a 17. századtól élte a fénykorát, különösen XIV. Lajos uralma alatt (a "Napkirály", 1643-1715). Ekkor Franciaország óriási hatással volt az egész európai politikára, gazdaságra és kultúrára, népességének gyors növekedése pedig Európa legnagyobb lakosságú országává tette. Megkezdődött a francia gyarmatosítás is.

A királyság 1792-ig állt fenn, amikor a Nagy Francia Forradalom kikiáltotta a köztársaságot. 1799-ben Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Seregeivel számos hadjárat során elfoglalta szinte fél Európát, és a meghódított országokban saját családja tagjait ültette trónra. Az oroszországi hadjárat azonban kudarccal járt, és a napóleoni háborúkban kb. egymillió francia katona halt meg. Mégis ez az időszak volt a francia dicsőségnek és a francia nemzet kialakulásának nagy korszaka. Napóleon 1815-ös vereségét követően, Franciaország újra királyság lett.1830-ban újabb forradalom tört ki, amelynek eredményeként alkotmányos királyságot vezettek be.

1848-ban ismét forradalom következett, melynek során a Nemzetgyűlés kikiáltotta a "második Francia Köztársaságot". Ez azonban rövid életű volt, 1852-ben Bonaparte Napóleon unokaöccse császárrá koronáztatta magát III. Napóleon néven (második császárság). Uralma alatt az egész ország gyors ütemben fejlődött, meggyorsult a gyarmatszerzés is, és Franciaország európai pozíciói megerősödtek. Végül III. Napóleon 1870-ben a Francia Császárságot parlamentáris monarchiává nyilvánította. Ebben az évben azonban kitört a porosz-francia háború, amelyben a Franciaország vereséget szenvedett. Miután a németek megszállták az országot, a császár megbukott. 1871-ben polgári radikális - szocialista forradalom kezdődött és megalakult a párizsi kommün. Ennek leverése után létrejött a "harmadik köztársaság".

Franciaország 1870 és 1914 között jelentős gyarmatbirodalmat épített ki (francia imperializmus). Létrejött a brit-francia szövetség (antant) a fegyverkező Németország ellensúlyozására.

Franciaország az I. világháborúból, majd a náci német megszállást követően a II. világháborúból is győztesként került ki. Ez azonban nem akadályozta meg a gyarmatbirodalom (Afrika, Ázsia, Óceánia) széthullását az 1950-es években. A háború után az úgynevezett "negyedik köztársaság", majd 1958-tól máig az "ötödik köztársaság" következett, amely Charles de Gaulle vezetésével új alkotmányt dolgozott ki a köztársasági elnök megnövekedett jogkörével.

1968-ban baloldali diáklázadások törtek ki, a polgárháborús veszélyt sikerült elhárítani, azonban de Gaulle lemondott. Utódai, Georges Pompidou és Valéry Giscard d'Estaing még sokáig az ő nyomdokain jártak, majd 1981-ben a szocialista François Mitterrand vette át helyüket, aki számos szociális reformot hajtott végre. Mivel azonban a fő társadalmi problémákat nem sikerült megoldania, bukása után megerősödött a jobboldal. Az elnöki posztot 1995 óta Jacques Chirac töltötte be.

A 2007-es elnökválasztáson a magyar gyökerekkel rendelkező Nicolas Sarkozy lett a köztársasági elnök.

Franciaország külpolitikáját a 90-es évek óta az Európai Unió fejlődésének elősegítése, ezen belül különösen a Németországgal való kibékülés és együttműködés jellemzi. 1999-ben bevezették az eurót. Ennek ellenére az ország lakossága a 2005. májusi népszavazáson az Európai Alkotmány ellen szavazott.